Description

A Pálos Könyvtár története

A pálosok rendjét Boldog Özséb (1200 k.–1270. jan. 20.) esztergomi kanonok alapította. 1246-ban lemondott a kanonokságról, javait szétosztotta a rászorulók között, és Vancsai István érsek engedélyével visszavonult a Pilis hegyei közé: hármas barlangja alatt, a forrás mellé letűzte a keresztet. Hamarosan akadtak követői, akikkel 1250-ben Pilisszántó közelében, a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton templomot építettek monostorral (a mai Klastrompuszta helyén).

A IV. Orbán pápa (ur. 1261–64) által jóváhagyott, magyar alapítású remete rend tagjai az ágostonos regula szerint éltek. Védőszentül azt a 3. században élt Thébai (Egyiptomi) Szt. Pál remetét választották, aki I. (Nagy) Lajos király országfelajánlása (1381) óta Magyarország egyik védőszentje A török időkig a pálos rend – a bencések és a ferencesek után – a harmadik legtöbb monostorral rendelkező szerzetes közösség volt; főmonostoruk romjai, szépen feltárva, Budaszentlőrincen ma is láthatók.

Amikor a török idők után újra kezdődhetett az élet, az addigi remete-közösség már városlakó, és lassan tanító renddé alakult át. Új rendházuk számára a pesti vár szögletében kaptak telket. Az épületegyüttes – templom és kolostor – mai szemmel is nagy és komoly méreteit az magyarázza, hogy európai anyaháznak szánták, ami azt jelentette, hogy a rend kormányzata itt él, itt nevelik az ifjúságot, legalábbis bizonyos ideig. És természetesen a pálos atyák kivették részüket a pesti hívő nép lelkigondozásában is.

Az 1715–1780 között épült templom- és kolostor-együttesen belül a könyvtár 1760–1770 között készült. Berendezését a bajor származású Rutschmann Antal pálos testvér tervezte, és ő vezette a pálos testvérekből álló faragó műhelyt is. A pálosok ugyanis nagyon hamar rájöttek, hogy sokkal gazdaságosabb és sokkal jobb eredményekkel jár, ha a rendnek saját faragó műhelye van. Ezért öt-hat fős pálos barátok – laikus fráterek – kitanulták a faragást és járták az országot, díszítették a pálos templomokat . Ebben a templomban és ebben a könyvtárteremben tíz évig dolgoztak, a könyvtár 1770-ben lett kész.

Bútorzata tölgyfából készült, méhviaszos felületkezeléssel. Az olvasók munkáját megkönnyítették a szekrényekbe beépített íróasztalkák, toll- és tintatartó fiókok.

A mennyezeti kép témája az a tétel, hogy a tudományok a teológia tudományának szolgálóleányai. Az összes tudomány (a képen a filozófia, orvostudomány, geográfia, építészet, matematika, csillagászat, irodalom, költészet és muzsika) nőalak formájában van megfestve: a teológia nőalakja - jobb vállánál egy kis angyallal és az Oltáriszentséggel -, tőle balra van a filozófia (mint a közvetlen rokontudomány) ülő alakja, majd az orvostudomány és a földrajz következik; az oszlop mellett, külön tudományként áll az építészet. A matematika alakja 1966-ban egy nyári zápor következtében megsérült, leesett, mert a tetőt cserepező – és a hétvégére elvonuló – munkások fedetlenül hagyták a könyvtártermet. Helyén ma kék folt látható. Mellette van a csillagászat, majd a 3 nőalak együtt a költészet, a próza-irodalom és a muzsika: valamennyien a teológiának a szolgálóleányai.

A boltozat négy sarkában a négy nagy nyugati egyházatya attributumaikkal: Szent Jeromos (oroszlánnal), Szent Ambrus (méhkassal), Szent Ágoston (lángoló szívvel) és Nagy Szent Gergely (a Szentlélek galambjával). A képeket minden bizonnyal a templomot festő Johann Bergl és munkatársai készítették 1770 előtt. Az alsó ablakok és a bejárati ajtó felett a négy evangélista látható, Makky Mária festményei (1990/91).

A pálosok a törökök elől megmentett és Felsőelefánton megőrzött könyvállományukkal töltötték föl a polcokat 1770 körül. Maga a pálos könyvállomány azonban ma az Egyetemi Könyvtárban van, mert ezt a kolostort is elérte az abolició.

Az abolitio=eltörlés azt jelentette, hogy 1780-tól II. József a nem tanító és nem betegápoló rendeknél megtiltotta az utánpótlást, majd lefoglalták a kolostorokat, és a szerzeteseket szétszórták. Az ingóságokat – bútorzat, gazdasági dolgok – elárverezték, a műkincseket és nemesfém tárgyakat a Királyi Kincstárba vitték, a kolostori könyvtárakat beolvasztották az Egyetemi Könyvtárba. A mai Egyetemi könyvtár 1800 előtti állománya ezeknek a föloszlatott kolostoroknak a könyvtárából állt össze. A Pálos Terem is kiürült, jóllehet ide a pálosok összegyűjtötték mindazt, amit a török időkben meg tudtak menteni: kódexeket, térképeket..., mindent, ami a könyvtárt európai rangúvá tette. Mindennek egy délután – 1786-ban – vége lett.

A kolostor épülete 1803-ig különféle hivatalok székhelyeként, a könyvtárterem olykor kaszinóként szolgált.

Közben Széchényi Ferenc, a nagycenki gróf Bécsben bekerült a nemesi testőrségbe. A Királyi Könyvtárba járva megszületett benne a gondolat, hogy amit ott lát, azt Magyarországon is meg kellene csinálni; nem csak úgy, mint egy kis részt a Habsburg birodalomból, hanem Magyarország kincseit Szent Istvántól kezdve mostanáig.

1802-ben gróf Széchényi Ferenc megkapta I. Ferenc királytól a kolostor épületét Nemzeti Múzeum és Könyvtár céljára, s Nagycenkről idehozta a könyvtárát. 1803. XII. 8-án itt nyílt meg a Nemzeti Múzeum és Könyvtár: az Országos Széchényi Könyvtárnak első otthona ez a könyvtárterem volt, a Magyar Nemzeti Múzeumnak első épülete ez a ház volt.

1805-ben a napóleoni háború miatt a Múzeum és Könyvtár anyagát Nagyváradra menekítették, s Pestre már nem költözhetett vissza, mert közben I. Ferenc király megalapította a ma is itt működő Központi Papnevelő Intézetet, és engedélyezte, hogy az Egyetemi Könyvtárba begyűjtött kolostorkönyvtárak fölös példányaival feltöltsék az egykori pálos könyvtár polcait. A rektor és a teológiai kar tanárai kiválogattak egy nagyon jó kézikönyvtárat, szekrényenként egy-egy tudomány szakkönyveiből: a földszinten a főbb teológiai szakok (szentírástudomány, szentek élete, egyháztörténelem, egyházjog, erkölcstan), a karzaton prédikációk, lelkiéleti irodalom és protestáns szerzők művei találhatók.

Ma a könyvtárban 8 ezer kötet van, 16 ezer mű. Ugyanis sok olyan kötet van, amiben 3-4-5 mű is egybe van kötve. Az állomány lényegében latin. Zárt, védett, muzeális gyűjtemény, a 16–18. század termése. Kódex nincs, 1500 előtti nyomtatvány 15 kötet van.

A teológiai hallgatók számára az épület harmadik emeletén modern könyvtár van: 50 ezer kötet, ami folyóiratokkal, minden szükséges anyaggal ellátva, napról-napra fejlesztve él.

A Pálos könyvtár gyűjteménye a kutatók számára fenntartott, zárt gyűjtemény.